Május 10-től iskolánkba várjuk Kozmáné Bődi Ildikó textilművészt, aki a textilfestésről, batikolásról beszél nekünk egy héten át.

Ildikó segítségével készítettük el az iskola nappalijában látható  „napkaput” (a régi kazettás templomi mennyezetek mintájára), vele készítettük a néptánccsoportok zászlóit, valamint az ő táborában batikoltuk 15 évvel ezelőtt az iskola rovásírásos zászlóját. Ildikótól nem csak textilfestési technikai ismereteket szereztünk, hanem abban is segített, hogy miképpen alkossunk képet a kifejezni akart mondanivalónkból. 

A foglakozások egy héten át estéről estére haladva zajlanak majd, fontos, hogy ne hiányozzunk.
Az iskola honlapjának képtárában találtok néhány képet Ildikó korábbi munkáiból. Önéletrajzából az alábbiakat emelem ki:

Alkotásaim forrása:
az a tiszta forrás, mely a magyarság ősi kultúrájából, rege- monda- és hitvilágából, a magyar szerves népi műveltségből fakad, de nyomon követhető a természeti népek művészetében, és a magas művészetek jeles képviselőinek / pl.: CSONTVÁRY!/ alkotásain is.
Mestereim:
Makoldi Sándor festőművész, főiskolai tanár, Pap Gábor művészettörténész, Molnár V. József népi műveltségkutató.

Kezdés: május 10. 18 óra.   

Kedves Apukák!
Kérlek Benneteket, hogy a jövő hétre vegyétek át az anyukáktól az otthoni esti tennivalókat, hogy nyugodtan és elmélyülten dolgozhassunk!

„SZERENCSÉS JÓ ESTÉT E TISZTES HÁZ NÉPÉNEK,"
Egy soha el nem feledett karácsonyi történet

Nem mai történet amit elmesélek, de az emlék oly frissen él bennem, mintha tegnap történt volna.
.Már több mint tíz éve szolgáltam, - ahogy eleink mondották – a „falu lámpásaként”, odaadóan fáradozva, a századokon át kialakult néphagyományok és szokások megőrzéséért. Karácsony ünnepe sem múlhatott úgy el, hogy tanítványaimnak meg ne tanítsam az édesapám, Bődi István által 1954-ben gyűjtött, eredeti hosszúpályi betlehemes játékot, melyet aztán minden évben felelevenítettünk.
 A „nyolcvanas évek” végét írtuk. A tizenéves kis nebulókkal elhatároztuk, hogy most már kellő ismeret, tudás, kor és bölcsesség birtokában az almamáter falait elhagyva, a falu tisztes háza népeinek is bátran betlehemezünk, ahogy ezt jó szokás szerint eleink is tették karácsony szent estéjén, vagy már napokkal korábban.
Gyönyörű decemberi délután volt. A Fényességes Nap csak úgy játszadozott a frissen lehullott hótakarón a lábaink alatt. Mind együtt voltunk: Heródes a hatalmas és híres király, a zsivány betyár, az öreg juhászok, a kisbojtár, az angyalok serege, kezükben a kis betlehemmel.  Vidáman kántáltuk a „Vedd rá juhász a bundát”, a „Csordapásztorok”- at, a „Mennyből az angyal”-t, de a tréfa mestere sem hagyott el bennünket.
Egyszer csak Heródes „parancsára” utunkat az Aradi utcába vettük. A Fényességes lajtorjáján ekkor már lefelé áldozott. Vörösre festette az ég alját. Megálltunk egy omladozó falú, zsúptetős kis öreg parasztház előtt.
-    Itt egy idős, beteg bácsi lakik a lányával! Biztosan örül, ha bemegyünk!  –  szólalt  meg  egy 
utcabeli aranyhajú angyalka.
Bekopogtunk, és a „Szabad é béjönni betlehemmel?” kérdésre örömteli IGEN választ kaptunk. A kemence melege már a pitarban átfűtött bennünket, friss kalács illata csiklandozta orrunkat. A kisházban hófehér dunna alatt, magas, hófehér párnákon feküdt a bácsi. Arca halovány volt, mély barázdákat szántottak rajta a ráncok, üveges szemei félig már a mennyei seregek urát láthatták. Mi légyen most?
-    Menjetek csak be bátran, és játsszatok! Nagyon örül nektek, vár benneteket!  –  kérlelt  bennünket  
a bácsi kedves leánya.
S ekkor elkezdődött a HOSSZÚPÁLYI BETLEHEMES JÁTÉK! A bácsiért, a gyógyulásért, Isten fia, „kis Jézuskánk” születéséért, tréfálkozva, nagyot mondva, táncra perdülve, angyali hangon énekelve…
Az idő repült, mint a gondolat, a kisházban egyre melegebb és fényesebb lett minden. Csoda történt! A halovány arc piros pozsgássá változott, a mély barázdák kisimultak, az üveges szempár úgy csillogott, mint ezernyi fényes csillag az égbolton. A bácsi megifjodva felemelkedett a hófehér párnáról, mosolyogva megköszönte a játékot, majd kérte a leányát, hogy kínálja meg a betlehemeseket friss kaláccsal és dióval.
Az idős bácsi már hetek óta szomorú volt, nem beszélt és alig evett. Készült egy hosszú utazásra. A gyermekien tiszta betlehemes játék felébresztette és felkészítette az örök utazásra.
Két hét múlva égi angyal szólott hozzá, és ő ragyogó arccal mondott IGENT!

Kozmáné Bődi Ildikó
Hosszúpályi, 2009. december 28.